Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Görög nyelvi jelenségek II. (Igék)

2012.09.27

Újszövetségi görög nyelvi jelenségek II. - Igék

 

Összeállította Balla Péter (Philip R. Williams és John E. Best jegyzetei, valamint Blass-Debrunner-Rehkopf, Hoffmann-Siebenthal, ill. Varga Zsigmond J. újszövetségi görög nyelvtankönyvei alapján)

 

Praesens imperfektum (folyamatos, befejezetlen jelen idő)

 

1. progresszív, a jelenben folyó cselekvés kifejezésére                      Róm 9,1 (mondok; nem hazudok)

2. gnómikus, általános érvényű igazság kifejezésére               Róm 1,17-18 (apokalyptetai, „jelentetik ki”)

3. jövő időre is utalhat a praesens idejű igealak                                   Mt 26,2 (ginetai… paraditotai)

4. praesens historicum, a történetet elbeszélő jelen idő                     Mk 14,17 (erkhetai; az elbeszélést élénkké teszi, az olvasó úgy érzi, hogy itt szemtanú szól, ill. maga az olvasó is bevonatik a történetbe, mintha jelen lenne az eseményeknél)

5. szándékot kifejező praesens („konatív”)                              Jn 10,32 (köveztek meg = akartok megkövezni) (ld. még pl.: 1Kor 7,15a: ha elválik = el akar válni)

 

 

Praeteritum imperfektum (befejezetlen, folyamatos múlt idő)

 

1. progresszív, a cselekvés tartósan (duratívan) folyamatban volt az elbeszéléshez képest múltban, vagy többször ismétlődött                                  Lk 2,49, és ApCsel 3,1-2

2. szokás miatt ismétlődő cselekvés                                           Lk 2,41 és Mk 15,6

3. cselekvés megkezdődését is kifejezheti („inceptív”)                      Mk 14,72 (sírásra fakadt)

4. szándékot kifejező praeteritum („konatív”)                         Lk 1,59 (el akarták nevezni:…)  Lásd még pl. Róm 9,3, ahol szinte jelen idejű a praeteritum ezen szándék-jelentése: kívánnám…

 

 

Futurum (jövő idő)

 

  1. a jövőben bekövetkező cselekvésről (e beálló volta miatt nevezik egyes nyelvtankönyvekben praesens instans-nak) ApCsel 1,8 (lémpszeszthe, eszeszthe)

  2. felszólító jelentésselRóm 13,9 (az Újszöv.-ben gyakori az ószövetségi idézetekben, ahol az eredetiben az imperfektummal azonos alakú jussivus áll, - mivel a héber imperfektum jövő időt is jelent, az újsz. görög futurummal fordítja (pl. szeretni fogod = szeresd!). Gyakori az ún. apodiktikus (ellentmondást nem tűrő) tiltásokban, pl. nem fogsz ölni! = ne ölj!)

  3. bizonytalanságot kifejező kérdésekbenJn 6,68 (kihez mehetnénk?)

  4. gnómikus, tehát általános érvényű igazságot kifejezőGal 6,4-5 (hekszei, basztaszei)

  5. az ósz-i idézetekben az imperfektum jelen időt is jelenthet, és ilyen alakokat is az Úsz-ben gyakran jövő időben látunk, pl. Mt 12,18b-21 futurumi alakjai nem feltétlenül fordítandók mind jövő időben, hanem fordíthatók jelen idejű igékkel is.

     

     

    Aorisztosz

     

    Az aorisztosz görög szó azt jelenti, hogy „nem meghatározott”, tehát nem időiséget akar kifejezni, hanem a cselekvés kezdetét, beállását. (Egyes nyelvtankönyvekben praeteritum instans-nak nevezik.) Pl. episzteusza = hitre jutottam, hívővé lettem (lásd pl. Gal 2,16).

    Fontos megjegyeznünk, hogy az aorisztosz csak kijelentő módban (indicativus-ban) hordozhat múlt idejű jelentést (és ekkor sem mindig a múltra utal, lásd lejjebb).

    Más módokban, pl. imperativus-ban a kezdőpontot, a cselekvés beállását hangsúlyozza (tehát nem a múltra vonatkozik). Pl. Mk11,2: „oldjátok el és hozzátok ide” a szamárcsikót.

     

    A participium aorisztosza előidejűséget fejez ki, tehát a fordításba szabad beletenni a „miután” kifejezést. Ez érvényes egy aor. participiumra önállóan is (pl. Mt 1,24: miután felébredt), és genitivus absolutus szerkezetben is (pl. Mt 1,18: miután el lett jegyezve…).

     

    Az ún. gnómikus aorisztosz pedig indicativus-ban sem múlt időt jelent, hanem általános érvényű igazságot, pl. Jak 1,11-ben: „felkel a nap…, elszárítja a füvet; a virága elhull, és szépsége elvész.”

    (Talán gnómikus aorisztosznak tekinthető afékamen Mt 6,12b-ben: „megbocsátunk”, de lehet, hogy itt az aorisztosz arra utal, hogy már előbb meg kell bocsátanunk másoknak, mielőtt mi elmondanánk ezen imádságot, bocsánatot kérve Istentől.)

     

    Az ún. episztoláris aoristos a levél megírásának idejére vonatkozik, tehát az író szempontjából jelen idejű, pl. egrapsza = írok (jelen időben). Pl.: Róm 15,15; 1 Kor 5,11. (Egyesek szerint az lehet ezen használat hátterében, hogy mikor a levelet a címzettek elolvassák, az ő szempontjukból már múlt időben történt a levél megírása.) További példák: Filem 19; valamint más igékkel: Kol 4,8: epempsza = küldök; Filem 12: anepempsza = visszaküldöm (ez utóbbi két esetben valószínűleg a levelekkel együtt küldi Pál Tikhikoszt ill. Onészimoszt).

     

     

    Perfektum

     

    A perfektum a cselekvés befejezett voltára utal (a magyarban gyakran múlt idejű igével fordítjuk, de a görögben a cselekvés befejezettsége a hangsúlyos). A praesens perfektum arra utal, hogy a befejezett cselekvésnek a jelenig eltart a hatása, ill. az eredménye a jelenben is érvényben van. Pl. ezt fejezi ki a perfektum akkor, amikor Pilátus nem változtatja meg a feliratot Jézus keresztjén, hanem érvényben tartja: ho gegrafa gegrafa = amit megírtam, megírtam – azaz, ez marad a felirat, ez van most is érvényben, Jn 19,22; itt a perf. első használata szinte aor. értelmű (a cselekvés megtörténtét hangsúlyozza), és főleg a második utal az érvényben maradásra.

    A jelenig eltartó hatást, érvényességet fejezi ki az ószövetségi idézetek bevezetéseként gyakran megtalálható gegraptai (praes. perf. pass.), „meg van írva” – ami azt is kifejezi, hogy amit a próféta egykor leírt (a cselekvés befejezett), az most is érvényben van, most is Isten (írott) Igéje (pl. Mk 1,2; Mt 2,5)

     

    A praeteritum perfektum az Úsz-ben ritka – annak a kifejezésére szolgál, hogy valami a múltban tartósan fennállt, de már befejeződött, - a görögben nem mindig fejez ki előidejűséget (eltérően a latintól és a némettől; egyes nyelvtanok plusquamperfektumnak is nevezik). Az Úsz-ben néha egy aor. és egy praet. imperf. ige együtt tudná kifejezni a jelentését, pl. Lk 16, 20: Lázár ebebléto, a kapu elé volt vetve, azaz odavetették (ez lenne az aor.), és ott feküdt tartósan (ez lenne praet. imperf.). Másik példa: Lk 4,29: a város „volt építve; építették korábban”, ókodométo.

     

    Olyan igéknél, ahol a praes. perf. jelen értelmű, pl. (hisztémi-ből praes. perf.:) hesztéka = „állok”, itt a praet. perf. ennek a múlt idejét jelenti, pl. heisztékeiszan = ott „álltak” kinn Jézus édesanyja és testvérei (Mt 12,46).

     

    További példák arra, hogy valamely cselekvés eredménye már megvolt a múltban (és az elbeszélés idején is, tehát továbbra is igaz volt!): Lk 8,2: „akiből hét ördög ment ki” (exelélythei); Lk 8,38: „akiből kimentek az ördögök” (exelélythei, itt azért egyes szám harmadik személyben, mert az alany semleges nemű többes szám: ta daimonia).

     

    A praet. perf. múltbeli feltételességet is ki tud fejezni: egnókeite = ha „tudtátok volna”, Mt 12,7.

     

    Az oida = „tudok” ige egy kivételes ige, mert eredetileg a horaó („látok”) igéből képzett perfektum, de így egy új, önálló ige (ezért „tudok” értelemben az oida szótári alak is kivételesen már eleve praes. perfektum). Ezért ennek a coniunctivusa is perfektumi coniunct. pl. eidész = hogy „megtudd”, 1Tim 3,15. Participiuma is ennek megfelelően perfektumi partic., pl. eidósz = „tudván”, Mt 12,25.

    A horaó „látni” jelentéssel máshogy képzi a praes. perfektumát: heóraka, pl. heórakamen = amit „láttunk” szemeinkkel, 1Jn 1,1. Jánosnál a perfektumok ilyen használata gyakran az ünnepélyességet, illetve a személyes megérintettséget tudják kifejezni (ugyanígy szintén 1Jn 1,1-ben akékoamen = „láttuk”, az akúó perfektuma). „Láttam” perfektuma létezik omikronnal is: heoraka, pl. 1Kor 9,1.

     

    Jakab levelében előfordul kétszer az eioken szó (Jak 1,6 és 1,23): „hasonlít vmihez/vkihez”, „olyan, mint” értelemben (dativus-szal). Az eoika eredetileg az eikó perfektuma, de ezen jelentéssel az Úsz-ben csak a perfektumi alak létezik, ezért eoika tekinthető a szótári alaknak (jelen idejű jelentéssel). Az eikó egy másik jelentéssel szerepel az Úsz-ben: „teret ad”, „enged” értelemben a Gal 2,5-ben (aorisztoszban): „ezeknek egy pillanatra sem engedtünk”.

     

    (Frissítve: 2016. február 8-án)

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.