Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Virágvasárnapi gondolatok - 2020.04.05.

2020.04.05

Apostag, 2019. április 14. Virágvasárnap, teológusnap

(Balla Péter igehirdetésének vázlata, átdolgozva 2020 Virágvasárnapjára, a Bp. Szabadság téri Református Gyülekezet számára)

Olvasandó (lekció): Jn 12,12-33

Textus: Jn 12,21b vers: „…ezzel a kéréssel fordultak hozzá: Uram, Jézust szeretnénk látni”

Legyen az idei Nagyhetünk legfőbb indulata, kívánsága a mi életünkben is: „Jézust szeretnénk látni”!

Nagyon kedves vers ez számomra, sok évvel ezelőtt edinburgh-i tanárom ezt írta egy ajándék könyvébe. Azóta teológiai tanárként, lelkészként, gyülekezeti tagként is ez a vágyam.

A szorosan vett virágvasárnapi részletet és a közvetlenül utána következő szakaszt hallottuk lekcióként.

Három fő pontban a teljes szakaszunk alapján szeretnék ma szólni a Gyülekezethez:

1. Jézus magához vonz bennünket

a.) csodáival – a megelőző szakasz Lázár feltámasztása, és sokan e jel miatt jöttek Jézushoz. Ez is helyes: Ő életünk sok gondjában tud segíteni, mert Isten Országa erői, ajándékai jelentek meg Benne, az eljövendő Országra előre mutatva, jelként.

b.) tanításával – az életből vett képekkel, jól érthetően, de meg is gondolkodtatva bennünket. Ilyen a mai szakaszban a földbe eső gabonamag képe: a mag elpusztul, de életet ad.

c.) és legfőképpen megváltó halálával, „felemeltetésével” (32-33. v.). Ezzel utalt előre Nagypéntekre, tehát hogy kereszthalállal fog meghalni, „felemeltetik” a keresztfára. De számunkra ez már annak is ígérete, hogy halála nem tragédia, hanem az Ő mennybe „felemeltetése” első lépése. Halála megváltó halál, számunkra a megmenekülés egyetlen lehetősége. Hadd vonzzon ezzel a leginkább. Vágyjunk Hozzá, akarjunk megmenekülni a bűn, az ördög, a halál fogságából!

 

 

2. Benne teljesednek be Isten üdvtörténeti ígéretei is

A Zsoltárok könyvéből a 118. Zsoltár szól a megvetett kőről, amely szegletkővé lett, és arról, hogy Őt hívjuk segítségül. „Hozsánna!” ezt jelenti: „Most segíts meg!”

Üdvtörténeti tervet valósít meg Urunk: Ő a megígért Szenvedő Szolga (Ézsaiás 53), Dávidnak Ura, aki az Atya jobbján ül (110. Zsoltár), és mai szakaszunkban a zakariási ígéret azt is jelzi, hogy szegénységben fog eljönni, nem külsőleg világuralkodóként, hanem az életek, a szívek Uraként: „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve” (Jn 12,15; lásd: Zak 9,9).

Kit várunk? Milyen Jézust várunk? Mi akarjuk-e megmondani, hogy milyen legyen, vagy engedjük-e, hogy az Ige mondja meg, hogy Ő hogyan jön el. „Szamárháton” (szelíden, egyszerűen) jön, de olyan cselekedetekkel, amelyeken keresztül Isten dicsősége meglátszik.

 

3. Hódoljunk Előtte: életünk Királya előtt

A nép Zofóniás 3,15 alapján Királynak nevezte Jézust (Jn 12,13). Csak a hit szeme láthatja így, a szamárháton ülő, egyszerű ruhát viselő Jézust. Amint csak a hit szeme látta a betlehemi gyermekben is Isten Fiát.

Virágvasárnap hódoljunk Előtte, de ne csak külsőleg – „pálmaágakkal” –, hanem életünkbe Úrként engedve Őt. A mindennapjaink Uraként. Csak ekkor nem fog elmúlni ez az öröm és hódolat néhány nap múlva, és nem fogunk „Feszítsd meg!”-et kiáltani.

Péter apostol a pünkösdi beszédében is személyesen megszólította hallgatóit, és ma bennünket is: lássuk be, hogy mi is keresztre feszítettük Jézust – érettem, helyettem, miattam kellett meghalnia. Kereszthalálon át vezetett az út a feltámadáshoz. Ez Isten Országa rendje. Minden élethelyzetben hívjam Őt segítségül, bajban és örömben egyaránt.

„Jézust szeretnénk látni!” – e Nagyhéten is, a közelgő Ünnepekben és majd azután is a mindennapokban.

Ámen.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.